Az IC 349 jelű köd, becenevén Barnard Merope-köde egy nagyon nehéz objektumnak számító észlelési kihívás a Fiastyúk (M45, Plejádok) területén. Edward Emerson Barnard amerikai csillagász fedezte fel 1890-ben. 13 magnitúdósnak és 30 ívmásodpercesnek találta, ami nagyon nehezen megfigyelhetővé teszi a 4,2 magnitúdós Merope (másképp: 23 Tauri) csillag mellett!
Az oldal főszerkesztőjének (Cs. Sz.) kiegészítése az észleléshez:
Maga az IC 349 a Merope nevű fényes csillagtól 3500 Csillagászati Egységre (csak 0,06 fényévre) helyezkedik el. Már felfedezése táján felvetették, hogy esetleg tényleg a Fiastyúkhoz tartozik ez a ködösség. (Az a nagy kékes derengés, ami a Fiastyúk fényesebb csillagai körül látszik, nem része a Fiastyúknak. Jelenleg a Fiastyúk és egy csillagközi felhő keresztezi egymás útját, és a csillagok megvilágítják a halmazon éppen keresztülhaladó ködösséget, és a köd e csillagok fényét verik vissza).
Az IC 349 a csillagközi anyag hideg, sűrű, pici kondenzátuma lehet. Ötszög alakú pici csomó. Kerestek benne születőben lévő vagy protocsillagokat, de nem találtak olyat, ami 0,23 napluminozitásnál fényesebb lenne – a halványabbakra pedig nem volt elég érzékeny a használt műszer, így azokról semmi sem mondható. Ebből következően biztosan nincs benne 0,15 naptömegnél (157 jupitertömegél) nagyobb tömegű csillag vagy protocsillag. Ezt alátámasztja az is, hogy egy ilyen protocsillag emissziós vonalakat produkálna a köd színképében, de ilyen vonalakat sem észleltek. A színkép mindössze azt mutatja, hogy a közeli Merope és más Fiastyúk-beli csillagok fényét veri vissza.
A köd radiális sebességének és sajátmozgásának megfigyelése arra utal, hogy másfelé mozog, mint a Fiastyúk csillagai. Így a Fiastyúknak és az IC 349-nek sincs köze egymáshoz, a köd csak keresztülhalad az M45-ön. Mivel 3500 Csillagászati Egység mindössze csak kilencvenszerese a Nap-Plútó átlagos távolságnak, az ember elgondolkodhat azon, vajon mi történne, ha egy hasonlóan nagy köd áthaladna a Naprendszer külső térségein, ahol a Plútó pályáján túl milliárdnyi üstökös és rengeteg kisbolygó, törpebolygó kering…
Az IC 349 megfigyelt mozgása azonban egyezik a közeli Taurus Molekulafelhő Tejútrendszerbeli mozgásával, így szinte bizonyosan annak egy különálló, esetleg leszakadt, távolódóban lévő része.
Mivel véletlenül nagyon közel jutott a forró, felületén 15 000 K-es (B6IV-es színképosztályú), szubóriás Meropéhoz, amely csillag 927-szer több energiát bocsát ki a világűrbe másodpercenként, mint a mi Napunk ugyanennyi idő alatt, és erős csillagszele is van, valószínűleg a csillag le fogja rombolni ezt a kis ködösséget a csillag fénynyomásának és csillagszelének együttes hatására. A köd anyagát e két hatás szétszórja a csillagközi térbe, és elkeveri a csillagközi anyaggal. Mindez a csillagászati értelemben vett közeljövőben fog történni (lásd itt és itt). Lehetséges, hogy a most látott állapotához képest már néhány ezer éven belül bekövetkezik ez. Mivel a ködösség kb. 440 fényévre van tőlünk, az eseményeket kb. 440 év késéssel látjuk – érdemes hát minden évszázadban lefotózni a ködöt a felbomlás folyamatának megfigyeléséhez…
