VCSE - Egyes katalógusok első objektumai, megnevezésük a képkockák jobb alsó sarkában található. - APOD, Bernhard Hubl
VCSE – Egyes katalógusok első objektumai, megnevezésük a képkockák jobb alsó sarkában található. – APOD, Bernhard Hubl

Számos katalógust állítottak össze már csillagászok – és állítanak össze manapság is -, amelyekben vegyesen mindenféle, vagy speciálisan egy-egy objektumtípust sorolnak fel. E katalógusokban minimálisan megadják az objektum nevét és/vagy katalógusbeli sorszámát, égi koordinátáit, fényességét, látszó méretét, “vegyes felvágott”-katalógusokban típusát is. Ezt kiegészíthetik további adatok (részletadatok, fényességek különböző hullámhosszakon és fotometriai sávokban, leírás a kinézetéről, morfológiai típusba sorolás, akár rajz vagy fotó, stb.).

A fenti képen néhány gyakrabban használt csillagászati katalógus legeslegelső bejegyzéséről szóló fényképét gyűjtötte össze B. Hubl osztrák amatőrcsillagász. 30,5 cm-es Newton-távcsővel készíti fotóit, vagy ha lakóhelyén ködös-felhős az idő, egy magasabb Alpok-beli hegycsúcsra megy ki 10 cm-es Takahashi-refraktorával. Képeiről többet honlapján lehet megtudni, így az itt bemutatott, és 2018. március 15-én APOD-nak (Astronomy Picture of the Day, A Nap  Csillagászati Képe) választott felvételéről is.

A képen látható objektumokról és katalógusokról pár szóban:

Charles Messier (1730-1817) 1758-ban fedezte fel az M1-et (Messier 1), majd a következő években többnyire véletlenszerűen, néha szisztematikusabban keresett apró ködösségek után, amik kisebb távcsövekben összetéveszthetők egy üstökös látványával. Az üstököskeresést és a gyorsabb azonosítást kívánta ezzel megkönnyíteni. Nemcsak saját felfedezéseit foglalta bele a katalógusába, hanem honfitársa, Pierre Méchain-ét (1744-1804) és nagy néha másokéit is. A katalógusa első változata (M1 – M45-ig) 1774-ben jelent meg, ebből 17 Messier felfedezése, a többi másoké. (Messier a katalógus mindegyik változatában említette, ha valaki más előtte már megtalálta az objektumot.) 1781-ben már 103 objektumot tett közzé (ezek közül pl. 26 Méchain felfedezése volt, amit mások felfedezéseivel együtt Messier meg is említett). Ezek közül az M102-t korabeli közlemények alapján az M101 ismétlésének tartják. Manapság azonban az NGC 5866 fényes galaxissal azonosítják, és úgy gondolják, Messier és Méchain elhamarkodottan minősítette tévedésnek eredeti észlelésüket. Mások azt gondolják, hogy kisebb valószínűséggel (fényességük nem stimmel az eredeti katalógusbeli leírással) az M102 azonos lehet az NGC 5879-cel, vagy az NGC 5907-tel, esetleg az NGC 5908-cal. De talán az NGC 5928 a M102? Túl halványnak tűnik ahhoz, hogy Messier-korabeli műszerekkel észlelhette volna akár Messier, akár Méchain. Dreyer azonban ezzel azonosította az M102-t. Míg a többi Messier-objektum esetében egyértelmű, hogy a GoTo-s távcsövek mire állnak rá, addig ha M102-t írunk be, változatos az eredmény – ha egyáltalán a GoTo-k ráállnak -, illetve ugyanez a helyzet, ha vizuálisan eredünk nyomába. Ezért, ha észlelést küldünk be az M102-ről (ha elhisszük, hogy létezik, és nem az M101 ismétlése), akkor feltétlenül adjuk meg hozzá az NGC-számot is, hogy világos és egyértelmű legyen, melyik objektumot is észleltük.

A francia forradalom zűrzavarai és az azt követő napóleoni idők, és egy csúnya, többszörös töréssel járó balesete miatt Messier már nem tudta publikálni további felfedezéseit. Feljegyzéseit azonban későbbi korokban megtalálták, feldolgozták, így 1921-ben Camille Flammarion (1842-1925) hozzáadta az M104-et (Sombrero-galaxis) a listához, majd 1947-ben Helen S. Hogg (1905-1993) az M105, M106, M107-et, az M108-at és M109-et Owen Gingerich (1930-) 1960-ban, az M110-et pedig Kenneth G. Jones (?-?) 1967-ben. Mivel már nem valószínű, hogy újabb dokumentumok előkerülnének, a Messier-katalógus talán 110 objektummal lezárt. Vegyes katalógus, egy kettőscsillagot, több planetáris ködöt, gömb- és nyílthalmazokat, reflexiós és emissziós ködöket, galaxisokat is tartalmaz.

Az M1, más néven a Rák-köd egy 1054-ben felrobbant szupernóva maradványa. Itt és itt írtunk róla részletesebben. 5 cm-es távcsővel már látható.

Az NGC (New General Catalogue, Új Általános Katalógus) 1888-ban jelent meg. Az Általános Katalógust a Herschelek állították össze. Az ő idejük óta eltelt időszak felfedezéseit is belefoglalva, és a korábbi katalógusok mindegyikét egybe foglalva John L. E. Dreyer (1852-1926) dán-ír csillagász foglalta össze. Az NGC legtöbb objektumát távcsővel, vizuálisan fedezték fel.

Az NGC 1 egy spirálgalaxis a Pegazus csillagképben. 1861-ben fedezte fel Heinrich d’Arrest (1822-1875) német csillagász. 210 millió fényévre van, 140 000 fényév átmérőjű spirálgalaxis. 13,6 mg-s, 1,6×1,2 ívperces.

Az Index Catalogue-t (IC) szintén Dreyer állította össze és 1894-ben adta közre első változatát, majd 1907-ben a második, bővebb kiadást. Az IC elkészítését elsősorban a fényképezés csillagászatba történt bevezetése tette szükségessé, ugyanis ezzel a technikával igen sok mély-ég-objektumot találtak. Az NGC 7840 objektumot tartalmaz. A korabeli feljegyzések igen sok téves észlelést, pozícióhibát stb. tartalmaztak. Ezért 1973-ban tették közzé az RNGC-t (Revised NGC, vagyis revideált NGC katalógus), 1988-ban az NGC 2000.0-t és a The Revised NGC és IC-katalógust 2009-ben. Ezekben a legtöbb hiba javításra került. Az IC katalógus eredetileg 5386 bejegyzést tartalmazott.

Maga az IC 1 sem mély-ég-objektum, hanem egy kettőscsillag a Pegazus csillagképben, ami egy régi, 19. századi rossz műszerben ködösségnek látszott.

A Barnard-katalógust Edward E. Barnard (1857-1923) állította össze, 1927-ben publikálta a végső verziót, és 349 sötétködöt tartalmaz. E sötétködök hideg porködök, amelyek eltakarják a mögöttük lévő csillagok fényét. A B1 sötétköd a Perseus-molekuláris ködkomplexum része.

Az Abell-katalógus 1958-ban jelent meg, 4073 darab gazdag, legalább 50 tagot számláló galaxiscsoportokat sorol fel. George O. Abell (1927-1983) amerikai csillagász állította össze. Az Abell 1 szintén a Pegazus csillagképben található galaxishalmaz.

A vdB Sydney Van den Bergh (1929-) kanadai csillagászra utal, aki 1966-ban fényes reflexiós ködökről állított össze katalógust. Doktorátusát Németországban szerezte. A vdB1 egy reflexiós köd a Cassiopeiában. Más vdB-objektumokról itt, itt, itt és itt írtunk bővebben, amikor tagtársaink felvételeit vagy APOD-ot mutattunk be.