2015. február 2-án a csurgói Eötvös József Általános Iskolában, az iskola névadójának halálának évfordulója alkalmából „Eötvös napot” tartottak. Egyesületünket az iskola igazgatója, Simon Mihály megkereste, hogy ha az időjárás engedi tartsunk távcsöves bemutatót a gyerekeknek. Ezzel párhuzamosan pedig mobil planetárium segítségével Illés Tibor tartott égismertetőt, mi a távcsöves bemutatóért voltunk felelősek. Egyesületünk részéről a bemutatót Bognár Gábor tartotta.

Mivel az időjárás az esti órákban nem a legkedvezőbb arra, hogy gyerekek számára távcsöves bemutatót tartásra, és mivel a rendezvény a délutáni órákban véget ért, ezért a Nap bemutatásában állapodtunk meg.

A bemutatóra egy 120/1000-as, napészlelésre átalakított Newton-távcsövet használtunk. A távcső fő- és segédtükréről a fényvisszaverő alumínium réteg el lett távolítva. Így a távcső úgy működött, mint egy két Herschel-prizmát tartalmazó rendszer. A további fénycsökkentést polárszűrő-párossal és színszűrővel oldottuk meg.

Simon Mihály, az iskola igazgatója észlelés közben.
Simon Mihály, az iskola igazgatója észlelés közben.

A távcső összeszerelését követően, Simon Mihály, az iskola igazgatója és egyben fizikatanára segített nekünk kiválasztani a bemutatóhoz legmegfelelőbb szűrő összeállítást. A légköri körülmények és a vizuális látvány az OIII szűrő és a két polárszűrő használatának kedvezett. Bár gyönyörű kék volt az ég, a légkör nyugodtsága sajnos nem tette lehetővé, hogy 70x-es nagyításnál nagyobbat alkalmazzunk. Így a bemutató célja a teljes napkorong bemutatása volt.

VCSE - Nap észlelés.
VCSE – Nap észlelés.

Az észlelés során a gyerekek megcsodálták a napfoltok finom szerkezetét, és ha a levegő mozgása engedte, akkor megpillantották a peremen lévő napfoltok körül izzó fáklyamezőket. Érezték a Föld forgását, ahogy a látómezőből kiúszott a Nap korongja. Ismerkedtek a távcső kezelésével, ahogy megpróbálták a „menekülő” napkorongot „visszaterelni” a látómező közepébe. Megtanulták hogyan kell egy távcsőbe pillantani, felfedezni a látómezőt.

VCSE - Az első észlelők.
VCSE – Az első észlelők.

Mivel az időjárás kezdetben nem kedvezett a bemutatónak, ezért a rendezvény kezdetekor a bemutatót nem jelentették be az iskolában. Ám ahogy a szél elfújta a felhőket és lehetőség nyílott az észlelésre, gyorsan elterjedt a távcsöves bemutató híre.

Kisebb, 5-10 fős csoportokban érkeztek a távcsőhöz az érdeklődök. De az iskola dolgozóit, a gyerekekhez érkező szülőket is bevontuk az észlelésbe. Érdekes dolog volt, hogy a szülők általában nem akartak a távcsőbe pillantani, viszont igen boldogok voltak, amikor látták, hogy a gyerekük lelkesen néz a távcsőbe és mondja, hogy mit lát. Érdekes volt látni a szülő és gyermeke arcát. Nem volt egyértelmű kinek volt az észlelés nagyobb élmény? A gyereknek vagy a szülőnek?

Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy Simon Mihály igazgató úr tanácsára a távcsövet úgy helyeztük el, hogy aki bejön vagy kimegy az iskolából az mindenképpen elhaladjon mellette.

VCSE - Összecsomagoltuk a felszerelést.
VCSE – Összecsomagoltuk a felszerelést.

Sajnos a lenyugvó Nap és a közelben lévő fák miatt nem lehetett másfél óránál hosszabb bemutatót tartani. Ahogy a lenyugvó Nap a közeli fák takarásába került, a távcsövet összecsomagoltuk, és vártuk a rendezvény végét, segítettünk a mobil planetárium összepakolásában.

Egy fényes, a MetRec szoftver szerint kb. -4 mg-s tűzgömb tűnt fel 2015. február 2-án 22:47:45 UT-kor Magyarország felett, a Balatontól délnyugatra. A tűzgömböt kissé felhős, a telehold által megzavart égrészen rögzítette a HUBEC meteorkamera (Becsehely, Zala megye, Igaz Antal kamerája (www.videometeor.hu), operátor: Perkó Zsolt, NAE (www.nae.hu) és a HUVCSE02 meteorészlelő videokamera (Bajai Csillagvizsgáló (www.bajaobs.hu), VCSE kamerája, operátor: Csizmadia Szilárd) rossz, párás-cirruszos égen. A tűzgömb fényessége Becsehelyről -2,3 magnitúdó, Bajáról -5,2 magnitúdó volt, de tudjuk, hogy a MetRec a nagyon fényes meteorok fényességét 1-2 magnitúdóval halványabbnak méri. Lényeges, hogy ezek a kamerák inkább a vörös-infravörös fényre érzékenyek, a szem pedig a látható fényre, ami szintén okozhat 1-2 magnitúdó (vagy több) eltérést a vizuálisan érzékelt és a videokamerák által rögzített meteorfényességben. Ezért vizuálisan akár -6…-8 mg is lehetett ez a tűzgömb.

VCSE - A HUBEC összegzett felvétele a jelenségről
VCSE – A HUBEC összegzett felvétele a jelenségről
VCSE - A HUVCSE02 összegzett felvétele a jelenségről
VCSE – A HUVCSE02 összegzett felvétele a jelenségről

A két kamera képeire alapozva Csizmadia Szilárd számításai szerint ez egy Szigma Bootida-rajtag volt. Földfelszínre vetített pályáját az alábbi ábra mutatja be. A feltűnés a Tolna megyei Úzdtól kissé nyugatra történt 104 km magasan, az eltűnés pedig a Somogy megyei Bössü és Gölle községek között történt, 82 km földfelszín feletti magasságban.

vcse_03

A tűzgömb tehát 104 +/- 5 km földfelszín feletti magasságban tűnt fel, 82,8 +/- 0,4 km földfelszín feletti magasságban tűnt el. 59,1 +/- 0,7 km/sec sebességgel mozgott a légkörben (ez a sebesség megfelel 212 760 km/óra sebességnek!).

Pályaelemei a következők voltak (zárójelben az IAU MDC-ből vett átlagos Szigma Bootida-pályelemek (a radiáns pozíciója a feltűnés időpontjára átszámolva), amikhez képest lehet hasonlítani ennek a tűzgömbnek a pályáját):

Radiáns helyzete:

RA = 220,64° (219,7°)

D = +27,64°(24,7°)

Inklináció: 107,4° +/- 0.5° (110,6°)

Nagy omega (felszálló csomó hosszúsága, ang. Node): 312.86° (308,3°)

Kis omega (napközelség hossza, perigeum argumentuma, ang. Peri): 213.9° +/- 1.0° (216,8°)

Excentricitás: 0.935 +/- 0.056 (0,881)

Napközelség (q): 0.905 CSE (0,892 CSE)

Fél nagytengely (a): 13,86 (7,5 CSE)

Naptávolság (Q): 26,82 CSE

A pályaelemek összehasonlítása alapján kétséget kizáróan egy tipikus Szigma Bootida-meteor volt a jelenség. A meteoroid a Föld légkörével való ütközése előtt olyan pályán keringett, amit az alábbi ábra mutat:

A meteoroid a Föld légkörével való ütközése előtti pályája
A meteoroid a Föld légkörével való ütközése előtti pályája

Ezen az ábrán a számok Csillagászati Egységeket jelentenek. A szaggatott vonalak belülről kifelé a Föld, a Mars és a Jupiter pályáját jelentik. A folytonos vonal a meteoroid pályaellipszisének egy részlete. Az északi ekliptikai pólus a felfelé mutató tengely irányában van.

A légkörbelépő meteoroid tömegét csak bizonytalanul tudjuk megbecsülni, mert a MetRec csak egy 30×30 pixelszámú négyzeten belül összegzi fel a fényességet, ami ezen kívülre szóródik, azt nem veszi figyelembe. Ha -7 mg-snek vesszük közelítőleg a tűzgömb fényességét, akkor ebből, a sebességéből és légkörbelépési szögéből tömegére mindössze 32 grammot kapunk. A meteor sűrűségét nem tudjuk, de ha pl. kőmeteorit volt, akkor a kőmeteoritok sűrűségére – bár az is változik típusról típusra – vegyünk pl. 3,7 gramm/köbcentimétert, ekkor a gömb alakúnak tekintett meteoroid sugara mindössze 1,3 cm volt (kerekítve). Más sűrűségekre mindenki kiszámolhatja a méretet maga, de az jól látszik, hogy a meteoroid átmérője kb. 2,6 cm körül lehetett, vagyis nagyon kicsi. A kis tömeg, a relatíve kis fényesség, a magas kialvási magasság miatt legvalószínűbb, hogy ebből nem hullott le semmi, nem érdemes keresni.

A meteor sebességének változása.
A meteor sebességének változása.
A meteor magasságának változása.
A meteor magasságának változása.

(A hullás olyan meteorok esetében valószínű, amelyekből legalább 100 gramm marad, és alacsonyra, 15-25 km földfelszín feletti magasságba lejönnek, és kicsi a sebességük, 11-25 km/sec.)

A Szigma Bootidák egy nemrégen felfedezett raj, mindössze 16 rajtagja volt eddig ismert. Segon és munkatársai a WGN 42/6-os számában publikálták pályaelemeit 2014. decemberében. A raj január 22-től február 2-ig aktív, január 28-i maximummal. Ezek az adatok és pályaelemei a jövőben nyilván pontosításra kerülnek. A raj szülőégitestje ismeretlen. A mi vizsgálataink az ilyen kevéssé ismert rajoknál segíthetnek az ismert rajtagok és pontos pályák számának növelésében, és ezzel jelentősen javíthatják a pályaelemek pontosságát, illetve annak megismerését, térben mennyire szóródtak szét a rajtagok. (Öregebb raj tagjai jobban széttartó pályákon mozognak a Naprendszerben.) Ez pedig elvezethet a szülőégitest azonosításához, ezzel pedig az üstökösök felbomlásának folyamatát és a naprendszerbeli por fejlődését tanulmányozhatjuk.

VCSE - Mai kép - A Vadász, a Bika és Lovejoy
VCSE – Mai kép – A Vadász, a Bika és Lovejoy

 

Az üstökösrajongók aktuális észlelési célpontja a C/2014 Q2 (Lovejoy) üstökös. Nevét felfedezőjéről Terry Lovejoy-ról, az Ausztráliában élő amatőrcsillagászról kapta. Az üstököst 2014. augusztus 17-én fedezte fel egy 200mm-es Schmidt-Cassegrain távcsővel a Hajófar (Puppis) csillagképben. Ekkor az üstökös 15 magnitúdó fényességű volt.

Az APOD-on mai nap látható felvételt két nappal ezelőtt, január 12-én készítette Jackson Hole. A felvételen bal oldalt az Orion csillagkép látható. Jobbra – felfele a narancssárga színű Aldebaran, a ”Bika jobb szeme”, a csillagkép legfényesebb csillaga látható. Előtércsillaga, de nem tagja a közvetlenül mellette látható Hyádok nyílthalmaznak. Az üstökös ettől jobbra lefele található. Alakja jellegzetesen zöldes fényű, csepp szerűen elnyúló.

Ekkor az üstökös fényszennyezés mentes égbolton szabad szemmel is könnyen megpillantható. Vidéki, falusi közvilágítás mellett, tiszta égbolton észlelhető volt szabad szemmel, mint kis homályos folt. Már binokulárban is látványos jelenség. Viszonylag nagy méretű fényes diffúz folt. Kezdetben „csak egy” méretes, fényes, foltnak látszott. Ezt követően az üstökös magja is észlelhető volt 7×50 binokulárban, mint fényes „fényesebb, sűrűbb” fénylő folt.

Tegnapi nap során binokulárban már az üstökös körül egy nagyobb, halványabb burok észlelhető, alakja enyhén oválisnak tűnik.

 

VCSE - Mai kép - keresőtérkép
VCSE – Mai kép – keresőtérkép

A mellékelt keresőtérképet Bob King készítette. Azt mutatja, merre kell keresni az üstököst ezekben a napokban. Valódi képekre rajyolta rá zöldes színnel az üstökös pozícióit. Jó észlelést!

 

Tagdíjfizetési határidő: január 31.

 

A (2060) Chiron kisbolygót az 1977-ben fedezték fel. Kezdetben kisbolygónak klasszifikálták, ma már üstökösnek gondolják, így 95P/Chiron néven is ismerik (mivel 1989-ben üstökösszerű kifényesedést, 1993-ban pedig üstökösjellegű kómát is mutatott – milyen fontos is lenne amatőr eszközökkel is folyamatosan megfigyelni!). A Szaturnusz és a Neptunusz pályája között kering. Átmérője 233 km, és vannak, akik szerint lehetne törpebolygó is (pl. Mike Brown gondolja így, én meg felteszem a kérdést: mi nem volt még a Chiron?).

A mostani legújabb hír róla (http://arxiv.org/abs/1501.05911), hogy csillagfedésekkor számos nem várt extra elhalványulást észleltek, amiket a linken szereplő cikk szerzői azzal magyaráznak, hogy egy kb. 324 km sugárnál lévő gyűrű veszi körbe a Chiront. (A mérésekhez 123 cm-es műszert használtak.)

VCSE - Művészi ábrázolás a Chiron kisbolygóról
VCSE – Művészi ábrázolás a Chiron kisbolygóról

A gyűrű létére utaló bizonyítékok meggyőzőek, de az eredetére nézve csak spekulációk vannak: lehet, a Chiron kipárolgásai nem jutnak messze a kisbolygó/üstökös/törpebolygótól, és összeállnak egy gyűrűvé a gáz által magukkal vitt porszemcsék.

Az is lehet, egyes kentaurok körül van ilyen gyűrű, mások körül nincs: ez esetleg megmagyarázhatja, miért van két csoport a kentaurok között, akik közül az egyik kékes színű (ezeknek lenne gyűrűjük), a gyűrűtlenek a vörösek. De ez is csak spekuláció.

(A kentaurok a Kuiper-övből gravitációs perturbációk hatására a Jupiter és a Neptunusz pályája közé került, kis excentricitású pályán keringő jeges, üstökösmag-szerű objektumok.)

Az APOD mai felvétele a Nemzetközi Űrállomás (ISS) kupola moduljának belsejét ábrázolja.

VCSE - Mai kép - Ablak a kozmoszra
VCSE – Mai kép – Ablak a kozmoszra
 

A modult az Európai Űrügynökség építette meg az Alenia Spazio céggel Olaszországban. 2010 februárjában vitte fel az űrállomásra az Endeavour űrrepülőgép az STS–130 küldetés során, ahol a Node-3 modulra csatolták. Olvasd tovább