Úgy néztem meg a filmet (Ne nézz fel! Don’t Look Up! Írta és rendezte Adam McKay, Netflix, 2021), hogy alig tudtam róla valamit. Azért ez a mai médiakörnyezetben nem evidencia. Nincs egyszerű dolgunk, ha valóban meglepetéseket, új élményeket akarunk kapni egy filmtől. Hiába bevett gyakorlat a nagybetűs „vigyázat SPOILER!” figyelmeztetés, azért valahogy mégiscsak tudjuk már jó előre, miről fog szólni egy film, és nagyjából mit várhatunk tőle; a könnyen elérhető kritikák, ismertetők, trailerek, felbukkanó hosszabb-rövidebb részletek, óhatatlanul a szemünk elé kerülő vélemények tengerében nehéz tiszta lappal indítani egy mozit.

A Subaru Távcső lézeres vezetője műcsillagot hoz létre a felsőlégkörben az adaptív optika használatához. Forrás: Subaru Telescope of NAOJ Subaru Gallery, Courtesy of NAOJ

A Ne nézz fel! esetében majdnem teljesen sikerült elérni a tabula rasa állapotát. Csak a filmelőzetest láttam, és még egy baráti véleményt hallottam róla, ami azonban mindössze annyi volt, hogy „tök jó film, nézzétek meg, érdemes”. Így összességében azt vártam, hogy egy üstökös becsapódásról, csillagászokról és akadékoskodó politikusokról szóló drámát fogok látni.

Olvasd tovább

Amikor egy amatőrcsillagász egy új távcsövet vesz, és felállítja-összerakja, első feladata az lesz, hogy élesre állítsa a képet. Más szavakkal: megtalálja a fókuszt. Nincs ez másképp a James Webb Űrtávcső (JWST) esetében sem, a hivatásos csillagászok is fókuszt keresnek a műszerrel, miután a a napokban elérte helyét a távcső és a szükséges elemeket az előre tervezett módon kinyitották, helyükre tették az automata távvezérléssel.

A JWST fantáziarajza
A JWST fantáziarajza – Forrás: Science News

Olvasd tovább

L2
VCSE – Az L2 pont a Napot és a Földet összekötő egyenesen, a Földtől még másfél millió km-re kifelé a Naprendszerben található. Mindig a Nappal átellenes irányban helyezkedik el a Földről nézve. De miért oda kerül a JWST? Az angol égitestnevek magyarul: Sun: Nap, Earth: Föld, Moon: Hold. – Forrás: Wikipédia

2021. december 25-én csodás karácsonyi ajándékot kapott a csillagászközösség, hiszen 14 év csúszás után végre útjára indították a James Webb Űrtávcsövet (JWST). A JWST a Földtől 1,5 millió kilométerre, az úgynevezett L2 pontban fog keringeni a Nap körül. Pontosabban: az L2 pont körül.

Lagrange
VCSE – Két nagyobb tömegű égitest (pl. a sárga a Nap, a kék a Föld) körül a Lagrange-pontok elhelyezkedése és forgása a térben. Az öt Lagrange-pont egy síkban van a két égitest egymás körüli keringésének pályasíkjával. A forgás, keringés középpontja a nagyobb tömegű égitestben van ezen az ábrán. A görbült szintvonalak az erőtér erősségét ábrázolják. (Mivel a gravitációs potenciális energia negatív előjelű, a gravitációs erőtér vonzó jellegű, és ott erősebb, ahol mélyebbre megy az ábrán a szintvonalak serege!) – Forrás: Wikipédia

Olvasd tovább

Makár Dávid képe
A téli égbolt ura visszatért! A kedvenc régióm az égen az Orion csillagkép, ezért is már nagyon vártam, hogy újra feltűnjön az égen. Emlékszem, még 2016-ban az Orion csillagképről készítettem az első fotómat az éjszakai égen, még a Huawei p9 lite telefonommal. A képen a téli Tejút egy része, és benne az Orion csillagkép és a halvány ködösségei látszódnak. Az Orion-csillagképet körülvevő pirosas ív alakú folt az ún. Barnard-ív. Távolsága nem túl jól ismert, a becslések 518 és 1434 fényév között szórnak, ezért az átmérőjére nézve is csak annyit tudunk, hogy kb. 100 és 300 fényév között lehet talán. E. E. Barnard fedezte fel 1894-ben, és egy kb. 2 millió éve robbant szupernóva lökéshulláma alakíthatta ki az ívet, ahogy maga előtt söpörte a hidrogénanyagot. Ez a szupernóva-robbanás lökhetett innen ki három másik csillagot is. — A kép elkészülte is hasonlóan kalandos volt, mint a Barnard-ív létrejötte. Délutános műszakot lerakva csütörtökön az utolsó jó időt kihasználva kibicikliztem Bocfölde és Sárhida közé, mert nem tudtam kihagyni a jó eget. Sajnos a jó ég mégsem volt annyira jó, mert fátyolfelhők azért átsodródtak a képen és ezt látni is lehet a középső sávban. A sok csillaggal meggyűlt a bajom. A ködösség nagyon nehezen jött elő az erős csillagmező miatt. Sajnos a csillagmező csökkentésével valamit elronthattam, mert kissé fura lett a kép, amit lehet látni, ha ha belenagyítunk. Használt objektív: Sigma 20 mm, f/1.4. Időpont: 2021. november 5. Helyszín: Bocfölde (Zala megye). Kamera: Canon 6D. Mechanika: Skywatcher Star Adventurer 2i. Expozíciós adatok: 11×150 sec ISO800-on.

Olvasd tovább

Egy különleges, ultrakönnyű és nagyon kicsi exobolygót fedezett fel egy nemzetközi csillagászcsoport, ami ráadásul szokatlan pályán mozog. A felfedezés ténye mutatja, hogy a rendkívül kis tömegű és a Földnél kisebb méretű exobolygók felfedezése is valósággá vált mára, miközben olyan alapvető tulajdonságaikat, mint tömegüket, sugarukat és csillagkörüli pályájukat nagy pontossággal tudják már mérni a kutatók. Az új bolygó a legkisebb exobolygók egyike.

VCSE - A GJ 367b (balra fenn) egy vörös törpecsillag körül kering. Művészi fantáziarajz az újonnan felfedezett bolygórendszerről. - Forrás: SPP/Patrizia Klein
VCSE – A GJ 367b bolygó (balra fenn) egy vörös törpecsillag körül kering. Művészi fantáziarajz az újonnan felfedezett bolygórendszerről. – Forrás: SPP/Patrizia Klein

Az exobolygók között egy pehelykönnyűt talált egy 78 kutatóból álló csillagászcsapat. Az újonnan felfedezett exobolygó neve GJ 367b, tömege a Földének kb. a fele, mérete a Földének a 71%-a. Mindezekkel az adatokkal a ma ismert mintegy 5000 exobolygó között ez a planéta az egyik legkönnyebb és legkisebb. Mindössze nyolc óra alatt – még pontosabban: 7 óra 43 perc alatt – kerüli meg a csillagát, ennyi ideig tart ott az év hossza. Átmérője mintegy 9100 km. Ezzel a mérettel kisebb a Földnél, de nagyobb a Marsnál. 31 fényévre van a Naprendszertől, közelsége okán ezért ideális célpont további részletes vizsgálatok céljaira. A GJ 367 bolygórendszer a Vela csillagképben található, amely a déli égbolt egyik konstellációja.

Olvasd tovább