Címke archívum: Ágoston Zsolt

Júniusi észlelési ajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
A következőkben júniusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap június hónapban 04:45 körül kel, 20:45 körül nyugszik. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold június 24-én, első negyed 1-én, telehold 9-én, utolsó negyed 17-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

Megjegyzendő, hogy éjszakai sötétség alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap -18° horizont feletti (vagy inkább alatti) magasság alatt van. (A polgári szürkület időtartama alatt 0° és -6° horizont feletti/alatti, a navigációs szürkület -6° és -12°, a csillagászati szürkület -12° és -18° horizont feletti (alatti) napmagasságot jelent.) A nyári napforduló körüli néhány napban Észak-Magyarországról ezt a nap nem is éri el, ott nincs is sötét éjszaka, az ég legalsó, északi része kissé világos marad. (Tőlünk sokkal északabbra, az északi sarkkörön túl ilyenkor fehér éjszakák vannak, a Nap le sem nyugszik onnét nézve.) Magyarország többi részében is nagyon rövid, gyakran világos az éjszaka.

A Jupiter déli irányban kora estétől kora hajnalig, a Szaturnusz délkeleti irányban sötétedéstől kezdve egész reggelig megfigyelhető.

Júniusban a C/2015 V2 (Johnson) üstökös a hónap elején Ökörhajcsárban, a hónap végén a Szűz csillagképben megtalálható már kora estétől keleti irányban, júliusban viszont már nagyon nehezen lehet megfigyelni, így érdemes minél előbb ránézni.

Látványosabb események:

06.03. 12:30 A Vénusz legnagyobb nyugati elongációja: 24″ átmérő, 50% fázis, a Halak csillagképben látszik

06.03. 19:15 A Jupiter 3,4°-ra a 72%-os Holdtól

06.05. 20:49 – 22:40 A Jupiter Io és Europa holdjainak árnyéka a bolygó korongján

06.10. 01:58 A Szaturnusz 2,3°-ra a 99%-os Holdtól

06.15. 14:03 A Szaturnusz földközelben, látszó átmérője: 18,3″ (gyűrűk kiváló láthatósága)

06.17. 23:45 A C/2015 V2 (Johnson) üstökös 3′-re északra az NGC 5566 galaxistól, a Szűz csillagképben

06.21. 02:47 Véget ér az év legrövidebb éjszakája, kezdetét veszi a leghosszabb nappala

06.21. 04:24 Nyári napforduló

Kora estétől már látható az NGC 6946 galaxis, és a halványodó SN2017eaw szupernóva.

Napnyugtától folyamatosan emelkedve észlelhető lesz néhány, a Messier katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5, M10, M12, M14).




Kora estétől alacsony horizont feletti magasságnál, de egyre emelkedve megfigyelhető az M57 és M27 planetáris köd, illetve az NGC 7000 “Észak-Amerika köd” is.



(Az NGC 7000 valamivel a Deneb alatt található.)


Sötétedéstől kezdve megfigyelhetőek a Nagy Medve és a Vadászebek csillagképekben elhelyezkedő fényesebb, “közeli” galaxisok (M51, M81, M82, M94, M102, M106).




Éjfél körül a Tejút közepe kel fel, számos nyári mély-ég objektum kerül elő ilyenkor (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, M16 Sas-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai).




Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2017-et és a Stellariumot használtam, június 15-ei dátummal.

C/2015 V2 (Johnson) üstökös – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :
2017. május 19-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem a C/2015 V2 (Johnson) üstökösről. 35x180s objektum (light), 20 sötét (dark), 20 mezősimító (flat), 20 flatdark, ISO 1600 képből.
VCSE - C/2015 V2 Johnson üstökös asztrofotó - Ágoston Zsolt
VCSE – C/2015 V2 (Johnson) üstökös – Ágoston Zsolt

 

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750 -es Newton tubussal és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült, a felvételek vezetése Lacerta MGEN autoguiderrel történt.
Az év első felére jellemző üstökösrohamból sikerült az egyik “piszkos hógolyót” fényképeznem: a C/2015 V2 (Johnson) üstököst, melyet 2015. november 3-án fedezett fel Jess Johnson, a Catalina Sky Survey program keretében. A hiperbolikus pályán mozgó üstökös az Oort-felhőből származik, napközelbe 2017. június 12-én kerül. Kepler II. törvénye értelmében a Nap közelében jelentősen megnövekszik sebessége, majd távolodni kezd tőle, lelassul, végül pedig elhagyja a Naprendszert.
A fényképezőgép távcsőre csatlakoztatása előtt vizuálisan is megfigyeltem az üstököst APEX 28mm okulár segítségével. 27x-es nagyítás mellett az apró magot körülvevő kóma megfigyelhető volt, amit egy rövid, halvány, szürkés színű ék alakú csóva követett. A kóma és a csóva szorosan “összenőtt”, nem láttam éles elkülönülést a kettő között.
Az elkészült nyers képeket Deepsky Stacker segítségével az üstökösmagra illesztettem, így ahogy az üstökös mozog környezete előtt, a csillagok “csíkot húznak”. Az elkészült képen az üstökösmag, a zöldes-kék kóma és csóva is könnyen észrevehető.
Az expozíciók készítésekor az elkészült képek ellenőrzése céljából szüneteltettem a felvételek készítését 2-3 percre, emiatt a csillagokból megnyúlt csíkokban egy szakadás alakult ki, amit Photoshopban igyekeztem összefűzni. (A szerk. megjegyzése: ez utóbbi lépés nem teljesen szokványos, nem lenne gond az elhagyása (sőt, a realizmushoz közelebb állna),  de az üstökös látványát nem befolyásolja – ezért a képet közöltük.)

Messier 49 és környezete – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

Megosztanám veletek a kiváló hangulatú VCSE tavaszi észlelőhétvégéjén, 2017. április 29-én, Dobronhegy-Balázsfán készült asztrofotómat az M49 katalógusszámú és az aztt övező galaxisokról. A felvételt 49x300s objektum (light), 20 sötét (dark), 40 mezősimító (flat) és 20 flatdark, ISO 1600 képből állítottam össze. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton tubussal és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült.

VCSE - Messier 49 és környezete -Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 49 és környezete -Ágoston Zsolt

 

VCSE - Messier 49 és környezete - Ágoston Zsolt
VCSE – Messier 49 és környezete – Ágoston Zsolt

A megfigyelőrét viszonylag fényszennyezésmentes volt, és ezúttal készítettem flatdark képeket is, ezek miatt könnyebb volt a képek feldolgozása is: a háttérgradiens jóval egyenletesebb volt, mint máskor.

Charles Messier 1771. február 19-én fedezte fel és vette fel katalógusába az M49 galaxist. A mintegy 2000 tagot számláló Virgo-halmaz elsőként felfedezett tagja, rádiógalaxis, illetve a magjából érkező erős röntgensugárzás alapján valószínűleg egy különösen nagytömegű (565 millió naptömegű) fekete lyuk otthona. Megközelítőleg hatezer gömbhalmazból álló gyűjteménye is van az elliptikus galaxisnak, az UGC 7636 törpegalaxis jelenleg olvad össze vele. Távolsága a Földtől 58 millió fényév, 170 000 fényév az átmérője, mintegy 200 milliárd csillagból áll.

Az NGC 4535 egy küllős spirálgalaxis, szintén a Virgo-halmaz tagja. Galaktikus síkja 43 fokos szögben látszik, így spirálkarjai könnyen megfigyelhetőek. “McLeish objektumának” is nevezik, a Földtől 54 millió fényévre található.

Az NGC 4526 egy lencsés (lenticular) galaxis, lencseszerű külső szerkezete veszi körül a belső spirális szerkezetet (ezt nem lehet a fényképen megfigyelni). 55 millió fényévre található a Földtől, szintén a Virgo-halmaz tagja, magjában gyorsan áramló molekuláris gázok alapján arra következtetnek, hogy egy 450 millió naptömegű különösen nagytömegű fekete lyuk található belsejében.

A leghalványabb galaxis, amit megtaláltam a LEDA 41103, 17,5 magnitúdóval.

Májusi észlelés-ajánló – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

A következőkben májusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnék ajánlani néhány objektumot.

A Nap május hónapban 05:00 körül kel, 20:30 körül nyugszik. Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold május 25-én, első negyed 3-án, telehold 10-én, utolsó negyed 19-én lesz. (Forrás: http://vcse.hu/).

A Mars napnyugtakor még megfigyelhető nyugati irányban. A Jupiter délen kora estétől csaknem hajnalig, a Szaturnusz hajnali kettő órától kezdve megfigyelhető. A Vénusz napkeltekor a hajnali keleti égbolton látható.

A 41P/Tuttle-Giacobini-Kresák üstökös a Herkules csillagképben már kora estétől megtalálható keleti irányban.

A C/2015 V2 (Johnson) üstökös a Herkules és az Ökörhajcsár csillagképek között található meg kora estétől keleti irányban. Olvasd tovább →

M95 – M96 – M105 és két NGC-galaxis – Ágoston Zsolt

Feltöltve : Szerkesztette :

 

2017. április 1-én, Zalaegerszeg-Andráshidán készült felvételem az M95, M96 és M105 galaxisokról. 42×240 sec objektum (light), 20 sötét (dark), 30 mezősimító (flat), ISO 1600 képből került összeállításra az itt bemutatott felvétel.

A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 150/750-es Newton-távcsővel és Canon EOS 6D fényképezőgéppel készült.

A “galaxis-évszakot”, illetve a felszerelésem viszonylag nagy látómezejét kihasználva készítettem ezt az asztrofotómat, az M95, M96 és M105 katalógusszámú, ritkábban fotózott galaxisokról, amelyek az Oroszlán csillagképben találhatók. Az M105 közelében elhelyezkedő NGC 3384 és NGC 3389 csillagvárosok szintén rákerültek a képre.
Pierre Méchain 1781. március 20-án fedezte fel az M95 és M96 galaxisokat, majd Messier négy nappal később katalógusába vette. Az M105-öt Pierre Méchain 1781. március 24-én találta meg, viszont nem ismert okból Charles Messier nem vette fel katalógusába. William Herschel fedezte fel újra 1784. március 11-én az NGC 3384-gyel és NGC 3389-cel együtt, végül 1947-ben Helen Sawyer Hogg sorolta be a Messier-objektumok közé.
Az említett galaxisok a Leo I, vagy más néven M96 galaxiscsoport tagjai, a csoport maga pedig a Virgo szuperhalmaz tagja. A csoport ismert tagjait (legalább huszonkettő galaxist) gravitációjuk tartja össze.
A 36 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M95 egy spirális galaxis, a magot egy “rúd” keresztezi, a “rúd” végeiből ágaznak el a spirálkarok, amik körbeveszik a központi régiót. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok övezik, elliptikus alakban. (A magyar szakirodalomban kevésbé jó fordításként a horog vagy küllő szót használják rúd helyett – a szerk.)
A 35 millió fényévre található, 100 milliárd csillagot tartalmazó M96 szintén spirális galaxis, belső, fényes spirálkarjai közvetlenül a magból indulnak ki. A belső spirálkarokat halvány külső spirálkarok veszik körül, elliptikus alakban.
A 35 millió fényévre található, 40 milliárd csillagot tartalmazó M105 elliptikus galaxis, alakja inkább gömbre hasonlít, mint ellipszisre, egyéb részletet nem mutat.
Az NGC 3384 egy elliptikus galaxis, fényes magot övező halvány régióval.
Az NGC 3389 a felvételen spirális galaxisnak tűnik, néhány spirálkarja kivehető.