2023. augusztus 12-én este a szervezők meghívásának eleget téve a VCSE részt vett a Hévízen (idén második alkalommal) megrendezett ún. „Pokrócfesztiválon”. A rendezvény helyszíne az Egregyi Múzeumkert volt. Elnevezése csillagászati jellegű tematikára utal, nevezetesen a Perseidák megfigyelésére, amit leghatékonyabban egy matracra, laticelre, illetve pokrócra fekve lehet végezni.

Tehát a vezérfonal a hullócsillagles, távcsöves észlelés és e köré épülnek az egyebek, úgymint: humorista, táncszínház, koncertek stb. Egyesületünket egy öt főből álló kis csapat képviselte: Dr. Nagy Pál, Bárány Attila és felesége, Erzsike, Szőke László és Lakatos Csaba. Ki-ki a maga jól ismert technikájával, műszerével lépett az „arénába”. Velünk volt két 200/1000-es Newton; egyik EQ5-ön, a másik Goto-s Celestron támogatással, egy csodás refraktor, nevezetesen Bresser Meisser 152/760 (Goto-s), illetve egy 150/1200-as Dobson (utóbbi a VCSE távcsöve).

Megérkezésünkkor a szervezővel, Vértes Erzsébettel egyből felvettük a kapcsolatot és egyeztettük a részleteket. Rövid tanakodás után – figyelembe véve a részleteket, körülményeket – kitaláltuk az optimálisnak vélt helyszínt. Később kiderült, hogy az optimális helyszín a valóstól legalább 500 méterre volt (bármilyen irányban). De kényszerpályán mozogtunk: ott kellett ténykednünk, ahol a tömeg volt (alapszabály ilyen esetekben)!

Már a műszerek kipakolásánál és összeszerelésénél is tapintható volt az emberi kíváncsiság, érdeklődés. Néhányan lassú mozdulatokkal és fejüket csóválva tébláboltak körülöttünk. Látható volt rajtuk, hogy számtalan kérdés merült fel bennük és azon viaskodnak magukban, hogy merjenek-e kérdezni ettől a pár – távcsövét összeszerelő – szorgoskodó alaktól. Igyekeztünk megkönnyíteni a dolgukat és bátorítottuk őket, hogy nyugodtan kérdezzenek. Többen már az előkészületeket is lencsevégre kapták, illetve, megérintették, megsimogatták a munkára váró technikákat. Részünkről a „bevetést” Dr. Nagy Pál fizikus tagtársunk kezdte egy PPT-s, kivetítős előadással Naprendszerünkről és elsősorban a meteorzáporokról; hangsúlyt fektetve természetesen a Perseidákra. Ezt követően egyéb fellépők és produkciók szórakoztatták a nagyérdeműt.

Tekintettel arra, hogy sok ember (2-300) megjelenésére lehetett számítani, Laci barátommal azt terveztük, hogy a két Newtont mindenképpen egymáshoz közel telepítjük, és mindkét műszer ugyanarra az objektumra áll, miközben folyik az ismeretterjesztés. Így leszünk hatékonyak! Az élet ezt pillanatok alatt úgy felülírta, hogy azt észre sem vettük. Hirtelen sorok torlódtak mindegyik műszer előtt és mi elkezdtünk „külön életet élni”. Mindketten túlélő üzemmódba kapcsolva improvizáltunk, hogy kielégítsük a kíváncsiskodók igényeit. Szóval a mutatványunk, a tervünk elvérzett már azelőtt, hogy belevágtunk volna. Annál is inkább, mert akkora hangorkán áramlott a színpad felől szerteszét a téren, hogy maximum 2 méteres körzeten belüli emberekkel tudtunk kommunikálni (egymással lehetetlen volt). Ahogy néztem, mindegyik távcső körül 10-15 ember állt és figyelt, kérdezett és észlelt. Ejj! De szép látvány volt!!!

A 1,5 éves pelusos – állítom, járni még nem, vagy csak alig tudó – kisembertől kezdve a (70+)- ig mindenféle korosztály felsorakozott a távcsövek mögött. Sokan megtapasztalhattuk már, hogy néhány érdeklődő kicsit bizonytalanul, esetleg teljesen rosszul pillant bele az okulárba. Nos, tegnap este a másfél éves apróság elég erős csillagászvénát villantott: úgy nézett bele az okulárba, mintha huszadjára csinálta volna. Csak lestünk…

Sokszor hallottuk a „Nem látom! Nem látom!” megjegyzést. Ezeket a szálakat sosem hagytuk elvarratlanul, addig ügyeskedtünk, segítettünk, míg az észlelés sikeres nem lett. A reakciók pedig önmagukért beszéltek!

Voltak félénkebb érdeklődők, akiket kicsit bátorítani kellett, de a távcsőbepillantás után egyértelmű hála és öröm sugárzott a tekintetükből. Akadt egy-két „fogadatlan prókátor” is a telefonos applikációjával, akit hagytunk érvényesülni, mert tulajdonképpen korrekt dolgokat mondott. Azok számára, akiken érződött, hogy az érdeklődése a csillagászat iránt nem csak erre a pár percre korlátozódott, javaslatot tettünk különböző szoftverekre és applikációkra, amelyek segítségével jobban beleáshatja magát vizuálisan is ebbe a tudományterületbe. A leendő távcsőtulajdonosoknak pedig javaslatokat tettünk a megbízható beszerzési forrásokat illetően.

Sok gyerkőcnek itt is – nem teljesen váratlan módon – a lézeres „mutatópálca” csigázta fel nagyon az érdeklődését az ilyenkor előforduló sztenderd kérdésekkel: „Milyen messzire visz? Hol vetted? Mennyibe kerül?” stb.

Mivel Hévíz komoly turisztikai tényező hazánk idegenforgalmi palettáján, mi is megtapasztaltuk, hogy nagyon sok külföldi volt az érdeklődők sorában: olaszok, angolok, franciák, németek, ukránok. Szerencsére a Szaturnusz az Szaturnusz! Az egész Naprendszerben!

Akadtak olyan emberek, családok, akik makacs észlelőkké váltak és annyira elmélyültek a látnivalókban, hogy nekünk kellett finoman odébb tessékelni őket, legyen másnak is lehetősége belepillantani a műszerekbe!

Részünkről 20.00 – 24.00 óra között voltunk aktívak. Ez alatt a négy óra alatt megítélésünk szerint kb. 180-200 ember élt a lehetőséggel, és pillantott bele valamelyik műszerbe. Többen is mentek szépen sorba, és mindegyiket kipróbálták.

Amikor a színpadi programok véget értek és végre beállt a csend, a hatalmas kijelzőt maximális fényerőre állították, biztosítva a világosságot az elpakoláshoz. Ekkor éreztük, hogy számunkra is leáldozott, amit annyira nem is bántunk, mert addigra jól elfáradtunk. Az a néhány kitartó érdeklődő, aki még ott volt velünk, szintén vette a lapot és hálálkodva, lassan odébb állt.

Tulajdonképpen tanárember lévén én hozzá vagyok szokva a sok beszédhez, de a tegnap éjjeli 3 órán át tartó, néha-néha a hangszórókat túlharsogó, kiabálásig fajuló magyarázás nagyon elfárasztott.

Úgy gondolom, az optimálisnak messze nem nevezhető körülmények (fények, hangzavar) ellenére kimaxoltuk a lehetőségeket: távcsőtechnika, lézeres csillagképtúra, mitológia, kettőscsillagok, M13, fényesebb csillagok, az éjszaka sztárja, a Szaturnusz és természetesen a Perseidák.

Hogy a Perseidákról is essen néhány szó, ebben a tekintetben nem volt annyira „eleresztve” ez a négy óra. Nyilván voltak észlelések, de az erős fények miatt messze nem annyi, mint amennyi lehetett volna. A program végén, miközben a technika visszakerült a kocsikba és kijelző is lekapcsolódott, már csak egy kisebb „kapatos” csapat maradt a tisztáson. Ők 2-3 percenként kinyilvánították érzelmeiket egy-egy hullócsillagot látva.

Összegezve túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az észlelés tekintetében fennálló nehézségek ellenére nagyon hasznos és tartalmas volt a részvételünk ezen a rendezvényen és a jövőre nézve talán megkérdőjelezhetetlen is. Amit még fontos megjegyezni, nekünk, VEGÁ-soknak is emlékezetes, inspiráló és szép élmény volt! Büszke vagyok az egyesületünkre és magunkra! Folyt. köv.!

 

Képek forrása: Lakatos Csaba (VCSE) és a Hévízi Vállalkozók Egyesülete Facebook-bejegyzés.

A rendezvény az Egy hét a csillagok alatt országos programsorozat része volt. – Szerk.

Támogató: The Universe to Youths

2021-2-HU01-KA220-YOU-000048482