Emlékszünk Pandóra szelencéjének történetére? Bár Pandóra neve azt jelenti, “minden ajándék”, mégis rossz emlékünk lehet róla. Bár megtiltották neki, hogy akárcsak a közelébe menjen, őt annyira furdalta a kíváncsiság, mi lehet benne, hogy kinyitott egy szelencét (kicsi dobozkát; más forrásokban hombárt), amiből kiszabadult a Betegség, a Bánat, a Szegénység, a Bűn, az Öregség – mire Pandóra megijedt, lecsapta a fedelet, így csak a Remény maradt a szelencében.

Az Abell 2744 jelű galaxishalmaz a Sculptor (Szobrász) csillagképben található. -30°-os deklinációja azt jelenti, hogy Magyarországról is észlelhető, de soha nem emelkedik kb. 13-14 foknál feljebb a horizont fölé tőlünk nézve. 3,98 milliárd fényévre van a halmaz közepe tőlünk. Valójában négy kisebb galaxishalmaz látszik itt egymáshoz közel, amik egy nagyobb halmazt formálnak, és az egész alakzat legnagyobb kiterjedése mentén mérve 350 millió fényévet ölel át. A mérések szerint tömegének 75%-a sötét anyag, és 20%-a forró, röntgenfényben sugárzó gáz. Mindössze a galaxis tömegének 5%-a figyelhető meg látható fénybeli és infravörös képeken. Hatalmas, rádiótávcsövekkel megfigyelhető haloja van. Abell maga harmadosztályú galaxishalmaznak sorolta be, ez azt jelenti, hogy a halmaztagok száma 130 és 199 galaxis között van. (Minél magasabb az osztály száma, annál több galaxis van benne.)

A halmaz neve 2011-ből származik, és a halmazt tanulmányozó egyik kutatócsapat egyik tagja így magyarázta el az elnevezés eredetét: “Azért neveztük el Pandóra-halmaznak, mert rengeteg különös és szokatlan jelenség zajlik benne különböző (galaxis)ütközések következtében.” A halmazt a JWST előtt a Hubble Űrtávcsővel és az Európai Déli Obszervatórium (ESO) 8,4 méteres távcsövekből álló, chilei VLT-távcsőrendszerével is tanulmányozták. Ugyancsak alaposan észlelték a japán Subaru teleszkóppal és a Chandra röntgenűrtávcsővel is.

A fenti képet a James Webb Űrtávcső (JWST) NIRCam kamerája készítette közeli infravörösben, különböző szűrőkön át.

A nagy és gazdag galaxishalmazokban a galaxisok ütközése mindennapos jelenségnek számít. A galaxisok mozgását modellezhetjük, és abból több száz millió évre visszamenőleg rekonstruálták az Abell 2744 történetét – mintha csak balesetvizsgálók derítenék fel egy autópálya-tömegbaleset után, mi hogyan és milyen sorrendben történt. A belső régiókban többszörös ütközéseken átesett vagy éppen áteső galaxisok látszódnak, a külső régiókban pedig az az érdekesség fordul elő, hogy a halmaz egyik oldalán rengeteg sötét anyag van, de fényes galaxis vagy forró gáz nincs. Mintha csak sötét anyagból álló csomót löktek volna ki a halmazbeli mozgások révén változó gravitációs erők. Az, hogy a sötét anyag a látható anyagtól függetlenül létezhet és attól eltérően oszolhat el, különösen fontos érvvé válhat a jövőben, ahogy a sötét anyag tulajdonságait jobban megismerjük majd.

Ezért nem véletlen, hogy a JWST-vel is feltérképezik a halmazt. A JWST képein feltűnik, hogy a halmaztagok között számos még távolabbi, még halványabb, és erősen vöröseltolódott galaxis van az Univerzum mélyén. Ezek fénye és annak gravitációs lencseként elhajló fénye (illetve azok hiánya adott esetben) segít a sötét anyag még jobb feltérképezésében.

A galaxisok típusairól itt lehet egy előadást meghallgatni, az Univerzum szerkezetéről pedig itt.

Források:

https://esawebb.org/images/weic2220b/

https://esahubble.org/news/heic1111/