A 2023. június 20-án, Namíbiában az Isabis völgyében, a Decca Station megfigyelőhelyen készült felvételemet szeretném megosztani veletek, az NGC 5139 katalógusszámú, más néven Omega Centauri gömbhalmazról. A kép Skywatcher HEQ-5 mechanikára rögzített 200/800-as Newton-tubussal, átalakított Canon 6D fényképezőgéppel és TS Maxfield kómakorrektorral készült, 53×120 sec objektum (light), 25 sötét (dark), 25 mezősimító (flat), 25 flatdark, ISO1600 kép összegzéséből. A vezetést és a felvételek rögzítését egy Asiair PRO vezérlőegység végezte. A feldolgozás Astropixel Processor, Startools, és Photoshop szoftverek segítségével történt.

Itthonról sajnos egyáltalán nem figyelhető meg, de Namíbiából szabad szemmel is látható egy pelyhes csillagként. Egy 50 mm átmérőjű binokulárral látható, hogy a magja enyhén elliptikus, amit három rétegben egyre halványuló diffúz rétegek vesznek körül. Binokulárral gyakran felkerestem esténként, a déli égbolt egyik leglátványosabb vizuális célpontja.

A felvételen látható a fényes, enyhén elliptikus mag, amit kifelé haladva egyre ritkább csillagmező vesz körbe. A gömbhalmaz mintha egy kicsit réteges lenne, nem folyamatosan ritkulnak a csillagok, hanem lépcsőzetesen.

A Tejúthoz tartozó legnagyobb gömbhalmaz, ami valójában egy, a Tejúthoz tartozó törpegalaxis magja, csak a külső rétegeit a Tejút gravitációja már magához vonzotta. Már Ptolemaiosz is írásos emléket hagyott róla időszámításunk szerint 150-ben, de Edmond Halley fedezte fel újra 1677-ben és megfigyeléssel igazolta, hogy nem csillagszerű, hanem kiterjedt, foltszerű objektumról van szó. 1826-ban a skót James Dunlop ismerte fel, hogy egy gömbhalmazról van szó. Sötét, holdtalan, derült, vidéki égen akár telehold méretűnek is látszódhat, és egyike a szabadszemes gömbhalmazoknak.

17 000 fényév távolságra van tőlünk, mintegy 150 fényév az átmérője és közel 10 millió csillagból áll, korát 12 milliárd évre becsülik. Össztömege 4 millió naptömeg körüli, ezzel a Tejútrendszer legnagyobb tömegű halmazának számít. Még a Lokális Galaxiscsoportban is csak egy gömbhalmaz nagyobb tömegű nála: a Mayall II az Androméda-galaxisban. A magjában elhelyezkedő csillagok elemzése után fedezték fel, hogy a gömbhalmaz közepén egy kb. 40 000 naptömegű fekete lyuk található, ami a ritkaságnak számító közepes méretű fekete lyukak közé sorolható.

Az Omega Centauriról a csillagászok azt gondolják, hogy egy, a Tejútrendszer által elnyelt törpegalaxis magjának a maradványa lehet. Erre érvként szokták felhozni, hogy más, szokásos gömbhalmazokkal ellentétben – de a Mayall II-höz hasonlóan – az Omega Centauriban többféle korú és fémességű csillag található. Több csillag elszökött már belőle – még az is lehet, hogy a Földtől 13 fényévre lévő Kapteyn-csillag is az Omega Centauriból származik.

Az Omega Centaurit Jurcsik Johanna magyar csillagász is vizsgálta (pl. ebben a cikkében).

Források: https://en.wikipedia.org/wiki/Omega_Centauri

Related posts:

Az NGC 7380 (Varázsló-köd) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt Az NGC 6334 Macskatappancs-köd fotografikus megfigyelése Namíbiából – Ágoston Zsolt A Messier 83 Déli Szélkerék-galaxis fotografikus megfigyelése Namíbiából – Ágoston Zsolt Az Sh2-240 (Spagetti-köd) fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt Az M16 Sas-köd fotografikus megfigyelése – Ágoston Zsolt