Makár Dávid képe
A téli égbolt ura visszatért! A kedvenc régióm az égen az Orion csillagkép, ezért is már nagyon vártam, hogy újra feltűnjön az égen. Emlékszem, még 2016-ban az Orion csillagképről készítettem az első fotómat az éjszakai égen, még a Huawei p9 lite telefonommal. A képen a téli Tejút egy része, és benne az Orion csillagkép és a halvány ködösségei látszódnak. Az Orion-csillagképet körülvevő pirosas ív alakú folt az ún. Barnard-ív. Távolsága nem túl jól ismert, a becslések 518 és 1434 fényév között szórnak, ezért az átmérőjére nézve is csak annyit tudunk, hogy kb. 100 és 300 fényév között lehet talán. E. E. Barnard fedezte fel 1894-ben, és egy kb. 2 millió éve robbant szupernóva lökéshulláma alakíthatta ki az ívet, ahogy maga előtt söpörte a hidrogénanyagot. Ez a szupernóva-robbanás lökhetett innen ki három másik csillagot is. — A kép elkészülte is hasonlóan kalandos volt, mint a Barnard-ív létrejötte. Délutános műszakot lerakva csütörtökön az utolsó jó időt kihasználva kibicikliztem Bocfölde és Sárhida közé, mert nem tudtam kihagyni a jó eget. Sajnos a jó ég mégsem volt annyira jó, mert fátyolfelhők azért átsodródtak a képen és ezt látni is lehet a középső sávban. A sok csillaggal meggyűlt a bajom. A ködösség nagyon nehezen jött elő az erős csillagmező miatt. Sajnos a csillagmező csökkentésével valamit elronthattam, mert kissé fura lett a kép, amit lehet látni, ha ha belenagyítunk. Használt objektív: Sigma 20 mm, f/1.4. Időpont: 2021. november 5. Helyszín: Bocfölde (Zala megye). Kamera: Canon 6D. Mechanika: Skywatcher Star Adventurer 2i. Expozíciós adatok: 11×150 sec ISO800-on.

Olvasd tovább

A következőkben decemberi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot.

2021. december elejének nagy látványossága a C/2021 A1 (Leonard) üstökös lesz, ami jó égen szabad szemmel is látható lesz valószínűleg a hajnali égbolton, bár nem a legkönnyebb szabadszemes objektum lesz. Binokulárokkal, kis és nagy távcsövekkel egyaránt érdekes és nagyszerű látványnak lehetünk majd tanúi! Az üstökösről és megfigyelhetőségéről itt és itt írtunk bővebben. Ugyanott keresőtérképek és üstököskoordináták is találhatók.

A Nap decemberben 7:30 (KözEI) körül kel, 16:00 (KözEI) körül nyugszik. (A KözEI a Közép-Európai Idő rövidítése, megegyezik a polgári téli időszámításunkkal, KözEI=UT+1 h.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül egy-másfél órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Újhold december 4-én, első negyed december 11-én, telehold december 19-én, utolsó negyed 27-én lesz.

VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. december 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.
VCSE – Az égbolt látványa Zalaegerszegről nézve 2021. december 15-én este 22 órakor. (Az égtájak rövidítése: N: észak, NE: északkelet, E: kelet, SE: délkelet, S: dél, SW: délnyugat, W: nyugat, NW: északnyugat.) A világoskék sáv a Tejút sávja. A koncentrikus körök húsz fokonként (20°, 40°, 60° és 80°) a horizont feletti magasságok, a sugarasan kiágazó vonalak az azimutok 20 fokonként. – A kép a Cartes du Ciel programmal készült.

Olvasd tovább

Közös észlelésre hívunk benneteket. Amint már korábbi cikkünkből értesültetek róla, az év elején felfedezett C/2021A1 (Leonard) üstökös decemberben éri el legnagyobb fényességét. Az előrejelzésekből azt is tudjuk, hogy 2021. december 3-án halad el az M3 gömbhalmaz előtt.

VCSE – C/2021 A1 Leonard üstökös keresőtérkép, Berlinre 17:01 időpontokra – Cartes du Ciel programmal szerkesztve

A pályázat célja, hogy ezt a látványt minél többen megörökítsétek vagy asztrofotó, vagy rajz formájában. A pályázaton bárki indulhat, VCSE-tagok is és azok is, akik nem tagjai a VCSE-nek. Pályázni az eszleles.hu oldalra feltöltött rajzos, vagy fotós észleléssel lehet. Az észlelések beadási határideje 2021. december 16. csütörtök 16:00; KözEI szerint.

Olvasd tovább

Kappa Cygnida tűzgömb - kivágat (Pető Zsolt felvétele)
Kappa Cygnida tűzgömb – kivágat a teljes látómezőből. Időpont: 2021. aug. 13. 01:20:35 UT, helyszín: Nagyrada. Canon 1200D, Sigma 10 mm, f/2.8 fotóállványon, vezetés nélküli 45 másodperces kép, ISO 1600 érzékenység. Figyeljük meg a jelenség végén történő többszörös fényfelvillanásokat. Az észlelő ezeket vizuálisan is látta, és egyenként -7 magnitúdó körüli fényességűre becsülte. A jelenség nyoma kb. fél percig volt látható. A vezetés nélküli 45 másodperces képen a csillagok rövid csíkokat húznak az égbolt forgása következtében. (Pető Zsolt felvétele)

Pető Zsolt aktív meteorészlelő az 1990-es évek eleje óta. Vizuálisan és fotografikusan is gyűjti a meteorok, vagyis a hullócsillagok, valamint az általa látott fényes tűzgömbök és bolidák adatait. Időnként meteorokról is ír cikkeket a VEGA-ba (itt, 15-16-ik oldalon), vagy éppen a saját honlapjára, ahol rengeteg meteorcsillagászati érdekességet találhatunk. MetVis címmel egy remek, vizuális és videokamerás észleléseket vizualizáló-analizáló szoftvert is írt. 2013-ban Hettyei János Díjat kapott több évtizedes meteormegfigyelő tevékenységéért. Most az ő, többnyire idei meteorfotóit mutatjuk be. Külön erénye munkájának, hogy vizuálisan is észlelte a megfigyelt égterületet, így a szabad szemes látványról és a fényességekről is érdekes észleléseket végzett. (Csizmadia Szilárd, oldal-főszerkesztő). Pető Zsolt beszámolója:

 

2021. augusztus 7/8. napjának éjszakájától kezdve 2021. augusztus 14/15-e éjszakájáig egymást követő nyolc éjszaka mindegyikén meteorfotóztam Nagyradáról. Erre a hétre szabadságot vettem ki, már jó előre elterveztem a fotós munkát, illetve napközben a munkákat a birtokokon. Ez a hét meglehetősen sűrűre sikerült így, kellőképpen el is fáradtam. Hogy a két tevékenység párhuzamosan folyhasson, a meteorfotós munkát elsősorban a hajnali időszakra időzítettem. A Perseidák radiánsa amúgy is akkor emelkedik magasabbra, így akkor várható több meteor tőlük.

Volt olyan éjszaka, amikor csak egy, volt olyan, amikor két fényképezőgéppel dolgoztam. Az említett időszakban 38,78 óra alatt 3059 fotó készült, ezek közül 96 képen van meteor. Meglepően sok fényes van köztük!

Természetesen a Perseidák dominálnak, ám az időszak különlegességét a Kappa Cygnidák okozták: több fényes tűzgömböt láttam a rajból, fotózni egyet (vagy kettőt) sikerült. 2021. augusztus 13-án 01:20 UT-kor egy parádés KCG tűzgömb húzott át magasan, szinte zenitközelben, többszörös felvillanást produkálva, ezek becslésem szerint -7-es fényességűek voltak. Ez a fotó látszik legfelül. A jelenség nyoma legalább fél percig látható volt, a robbanások helyén különösen erősen. Tíz éves meteorfotós tevékenységem egyik legszerencsésebb képe született meg, mert a halszemoptikás felvétel sarkába épp bepottyant a tűzgömb!

A korábbi évek tapasztalataival összehasonlítva úgy érzem, hogy a Perseidák idén különösen kitettek magukért, az elméleti maximum után érezhető volt a további napok erősebb aktivitása.

Olvasd tovább

VCSE – A 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös a Rosetta űrszonda felvételén. A kép alsó részén egy gejzír az üstökös felszínén éppen anyagot (jeget, gázt és törmeléket) lövell ki. Az ilyen gejzírek rakétaszerűen képesek az üstökös sebességét, így pályáját és égi pozícióját megváltoztatni. (Az üstökös hivatalos IAU-neve 67P/Churyumov-Gerasimenko-üstökös, magyarul a Csurjumov-Geraszimenkó-üstökös alak is használható, mindkettő helyes.) – Forrás: ESA

 

Különböző planetáriumprogramokban rendszeres frissítések nélkül az üstökös- és kisbolygópozíciók rosszak lehetnek. Akár több csillagképpel odébb is lehet az üstökös, mint ahová ezek a programok frissítés nélkül előre jelzik. Ennek oka, hogy ezek az égitestek a nagybolygók – Merkúr-Neptunusz – részéről nagy gravitációs perturbációkat szenvednek el, továbbá az üstökösök esetében napközelség idején rakétaeffektusok léphetnek fel. Ezeket a rakétaeffektusokat az üstökös felszínén működő gejzírek kiáramlásai okozzák. Ugyancsak felléphet az ún. YORP-effektus; ez az effektus a Nap fényével kapcsolatos: a Napból érkező fotonok beleütköznek a kisbolygóba, és lendületüket átadják neki. Ez egy kifelé tartó fénynyomást okoz, kisebb égitestekre jelentősebb hatású, mint nagyobbakra. (Például az egészen apró, méteresnél sokkal kisebb meteoroidokra nagyon jelentős hatással van!) Az átadott energia egyben fel is melegíti a kisbolygót – akárcsak a Földön a mezőt –, és ezt a kisbolygó később infravörösben, minden irányba kisugározza. Az eltávozó fotonok lendületet is elvisznek. A beérkező lendület a Nap felől jön csak, az eltávozó minden irányba megy, emiatt az eredő lendület valamerre folyamatosan ellöki a kisbolygót, ami pályaváltozáshoz vezet. A felsorolt három effektus közül ez a legkisebb mértékű, de ez sem elhanyagolható.

A planetáriumprogramok egyszerűbb algoritmusokkal számolnak üstökös- és kisbolygópozíciókat. Bemenő adatokként a pályaelemeket használják, perturbációkat nem nagyon vesznek figyelembe. A perturbációk, rakéta- és YORP-effektusok miatt ezek a pályaelemek lassan változnak, idővel más lesz az értékük. Emiatt szükséges a pályaelemeket tartalmazó adatbázist frissíteni.

Olvasd tovább