Ahhoz képest, hogy milyen nagy és milyen fényes a Messier 39 (M39 = NGC 7092) nyílthalmaz, igen kevésszer észlelik. Pedig nyaranta jól látszik kora este a zenitben, és az év nagyobb részében észlelhető. Jó látványosság binokulárral vagy keresőtávcsővel távcsöves bemutatók alkalmával, még városból is.

Schmall Rafael leírása, élménybeszámolója és gondolatai a fenti szép képéről a következők: “Eme kép a VCSE Nyári Amatőrcsillagász és Megfigyelőtáborában készült, pont ott a táborban… akkor.

Ez volt az első olyan táborom, ahol minden este, amikor csak lehetőség volt, távolról indítottam a rendszert az otthoni csillagdámban. Míg odahaza más téma ment, addig azért a táborba is vittem egy rendszert. Sajnos a pára éjjel 1 után már teljesen eláztatta a rendszereket, de amíg lehetett, addig fotóztam.

Nem volt egyszerű több tucat zavaró wifi-hálózatban, tulajdonképpen eljutottunk oda, hogy a fényszennyezés mellett már ilyen zavaró tényező is van és ez új volt nekem, de a gyógyír megvan rá, illetve ha előbb tudom, akkor maximum különcködöm 50 méterrel odébb.

A téma az M39 lett és próbáltam úgy komponálni, hogy a sötétköd is belepasszoljon a látómezőbe. Szerintem nagyon hangulatos, ahogy a milliónyi gyémánt előtt van pár nagyobb drágakő a sötét kárpiton.

A távcsövet nappal hőpajzs védte. Míg éjszakánként roppant hideg és párás volt a levegő, napközben kegyetlen tűző napsütés bombardázott minket, ezért mind a tubus, mind a gép, mind a vezetőtávcső hőtükörfóliában várta meg, míg leszárad, majd ráterítettem még egy ponyvát. A jusztír nem ment el az éjszakák alatt, az élességet meg nyilván beállítottam. Ez ügyben sajnos a Myfocuserpro rendszerű épített motor tönkrement, vagy behülyült, nem tudom… megnézzük, még nem értem rá játszani vele, de a bütyköléstől is szép az asztrós élet.

A távvezérelt csillagda minden este tette a dolgát… több száz… majdnem ezernyi expót készített, szinte már napi rutinná vált az indítása. Most a rossz idő beköszöntével majd átválogathatom őket, akár mehet az RGBstack is.

Ez az átalakított Canon EOS1100D, amivel a képet készítettem, mind a mai napig megvan, most hát mennyiért lehetne eladni…. 20-30 ezerér’? Akkor inkább már fotózgatok vele stb. Nyilván nem veheti fel a versenyt ezekkel a nagy hűtött CMOS rendszerekkel, de úgy érzem, azért sikerült szépet alkotni.”

Naná, hogy sikerült alkotni vele, remek kép lett erről a halmazról! A kép hangulata jól visszaadja, hogy a fényes csillagokból álló, laza és nagy M39 halmaz tulajdonképpen sűrű csillagháttér előtt látszik, és vizuálisan legtöbbször a képen láthatóhoz hasonló módon teljesen felbontott, és alig feltűnő halmaz. A fényes csillagok csoportja azonban mégis lenyűgöző, és akár városból is bemutatható objektum (látszó mérete 29′, a leglátványosabb halmaztagok 6,5 – 8 magnitúdó közöttiek).

200/1200-as Dobson-távcsővel Fröhlich Viktória figyelte meg az M39-et Pápáról, 2021. szeptember 3-án. A nagyítás 48x-os volt, az okulár egy 25 mm-es Plössl: “Könnyű, nagy célpont, szépen elkülöníthető a Tejút háttércsillagaitól. Három legfényesebb csillaga majdnem tökéletes szabályos háromszöget formál, a többi fényesebb csillag kissé a halmaz közepe felé csoportosul. Kisebb nagyításon már rengeteg háttércsillag tűnik fel, ekkor nehezebb elkülöníteni ezt a laza, de mutatós halmazt.” A halmazról készített rajza fentebb látható.

7×50-es binokulárral is megtalálható. 1998. július 24-én Csizmadia Szilárd Kehidakustányból, a VEGA ’98 táborból kereste fel ilyen binokulárral, aminek 7° volt a látómezeje. A közepes átlátszóságú égen a következőket jegyezte fel róla: “Látható a binokulárban. Néhány csillag köddel. Mérete a látómező egytizede talán.” (Lévén, hogy a halmaz látszó átmérője 29′ a mérések szerint, a fenti becslés 50%-kal felülbecsülte a halmaz méretét – igaz, kézben tartott binokulárral zenitben lévő objektumot megfigyelni nehéz, ezért ennyi eltérés megbocsátható…)

50/540-es refraktorral ugyanő, ugyanaznap, ugyanonnét szintén megfigyelte a csillagcsoportot. 32x-es nagyítással (LM = 1°) az 5 cm-es lencsés távcsőben már felbontottnak látszódott: “32x: Teljesen felbomlott csillagokra, az LM felét tölti ki. Nagyon szép látványú, és könnyen megtalálható halmaz.“

127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsővel Csizmadia Tamás kereste fel Bázakerettyéről az objektumot 2010. augusztus 1-én 60x-os nagyítással a VEGA ’10 tábor során, a látómező mérete majdnem 1 fok volt. Feljegyzése szerint “Kb. 50 csillag látszik, közülük egy-kettő a fényesebb, a többi halványabb. Nincs benne semmi ködösség. Nagy kiterjedésű, szabálytalan alakú halmaz.”

Ugyancsak 127/1500-as Makszutov-Cassegrain távcsővel Horváth István is észlelte Nagykutasról 2015. augusztus 14-én a halmazt, és ezt jegyezte fel: “53x: Háromszög alakú közepén 2 fényesebb csillaggal és néhány halványabbal némi ködösséget is lehet látni benne.” A ködösség említése ellentmond az ugyanilyen méretű távcsővel készült fentebbi észlelésnek.

150/1200-as Newton-távcsővel Kovács Marcell készített leírást róla. Ő 2022. augusztus 27-én Lovasberényből (MCSE Csillagtanya) észlelt: “34x: Hatalmas és a vidék legfényesebb csillagait tömöríti. Mégis távcsővel nem lehetetlen átsiklani felette. V formája egyértelmű, bár sok más csillaglánc is keresztezi. A V hosszabbik szára éppen a B168-cal párhuzamos, és az IC 5146 felé mutat. Binokulárban a legfeltűnőbb objektum a környéken.” A leírásban említett B168 egy sötétköd, ami az M39 és az IC 5146 emissziós diffúzködben látszik, mintha egyiktől a másik felé irányulna (ez csak látszólagos effektus). Az IC 5146 beceneve: Selyemgubó-köd (ang. Cocoon Nebula).

2005. augusztus 1-én a zalalövői VEGA ’05 táborból Csizmadia Szilárd a VCSE 250/1200-as Newton-távcsövével figyelte meg az M39-et.: “30x: nagyon laza halmaz, csillagai nagy területen vannak szétszórva.” Ez a leírás jól egyezik Fröhlich Viktória fentebbi, 20 cm-es műszerrel készített rajzával.

 

A Messier 39 teljes integrált fényessége 5,5 magnitúdó, ezért – elméletben – szabad szemmel is látható nagyon jó égről, de ilyen észlelés még nem érkezett hozzánk. Csak kilenc fokkal észak-északkeletre van a fényes Denebtől. 1749-ben fedezte fel Guillaume Le Gentil, és Messier 1764-ben hozzáaadta katalógusához. Kb. 25-30 csillag alkotja. 1010 fényévre van a Naprendszertől. A halmaz teljes tömegét 232 naptömegre becsülik. A 15 legfényesebb halmaztagból hat biztosan, egy pedig talán kettőscsillag. A halmaztagok közül a HD 205117 talán egy 113,2 nap periódusidejű, 0,051 magnitúdó fedésmélységű fedési kettőscsillag, de sokkal több észlelés kellene ennek biztos megállapításához.