A következőkben júliusi amatőrcsillagászati megfigyelésekhez szeretnénk ajánlani néhány objektumot!

A Nap július közepén 05:00 (NYISZ) körül kel, 20:40 (NYISZ) körül nyugszik. (A NYISZ a nyári időszámítás rövidítése. NYISZ = UT + 2 óra, ahol UT a Universal Time = Világidő rövidítése.) Az észlelés napnyugta után – témaválasztástól, távcső felállításától függően – körülbelül két órával már elkezdhető. A csillagászati szürkület a napnyugta utáni, illetve napkelte előtti 1,5-2 órát felölelő időszak. Telehold július 3-án, utolsó negyed július 10-én, újhold július 17-én, első negyed július 26-án lesz.

Csillagászati szürkület alatt azt az időszakot értjük, amikor a Nap már legalább -12°-on vagy mélyebben van a horizont alatt, de a -18° horizont alatti magasságot még nem éri el. A -18°-os érték elérése után áll be a teljes sötétség.

Látványosabb, fontosabb események UT időzóna szerint (UT = NYISZ-2 óra):
07.07. 04:20 A Szaturnusz 4°-ra a Holdtól (82%-os holdfázis)
07.11. 23:59 A Jupiter 3°-ra a Holdtól (32%-os holdfázis)
07.17. 02:25 16 órás holdsarló 2 fok magasan a hajnali égen
07.19. 08:34 A Merkúr 3°-ra a Holdtól (3%-os holdfázis)
07.26. 06:24 A Merkúr 5,5°-ra a Vénusztól
07.30              A Delta Aquaridák meteorraj maximuma (ZHR=20)

---

A Merkúr 5-étől már megfigyelhető, fél órával a Nap után nyugszik. Láthatósága csak lassan javul, a hónap végén egy órával nyugszik a Nap után.

A Vénusz koraeste kereshető nyugati irányban, láthatósága gyorsan romlik a hónap során, július végén már nem észlelhető. -4,4 magnitúdós, átmérője 33″-ről 53″-re nő, fázisa 33%-ról 6%-ra csökken.

A Mars koraeste figyelhető meg az Oroszlán csillagképben nyugaton, láthatósága gyorsan romlik. A hónap végén már kedvezőtlen a láthatósága. Fényessége 1,7 magnitúdó, látszó átmérője 3,9″.

A Jupiter a Kos csillagképben látható éjféltől, délkeleten. Fényessége -2,3 magnitúdó, látszó átmérője 38″.

A Szaturnusz a Vízöntő csillagképben látható az éjszaka második felében, délkeleten. Fényessége 0,7 magnitúdó, átmérője 18″.

Az Uránusz éjfél után kel a Kos csillagképben, a délkeleti ég alján kereshető.

A Neptunusz a Halak csillagképben látható délkeleten, éjfél előtt kel.

A következő táblázatban Zalaegerszegre nézve a Nap és a Hold keltének, delelésének és nyugvásának időpontjait adjuk meg (óra:perc formátumban, nyári időszámítás szerint), valamint a Hold aktuális fázisát az adott nap 00:00 h UT-jére (0%: újhold, 50%: első vagy utolsó negyed, 100%: telehold). A táblázat tartalmazza ezen felül, hogy milyen napról van szó (hétfő-vasárnap), a Julián dátumot az adott nap 0 h UT-jére, valamint a helyi csillagidőt (Local Sidereal Time, LST) Zalaegerszeg földrajzi hosszúságára, vagyis λ = 16º 50′-re, óra:perc:másodperc alakban. A helyi csillagidő a tavaszpont óraszöge az adott helyről nézve. Megjegyzendő, hogy az ország középső részén tipikusan kb. 15, a keleti határ mentén tipikusan kb. 30 perccel korábban történnek a kelések-nyugvások, mint Zalaegerszegen, az eltérő földrajzi hosszúságok miatt. A Nap és a Hold kelési-delelési-nyugvási időpontjai NYISZ-ben vannak megadva.

Hó nap		JD (0h UT)	LST (Zeg)		Nap			Hold		Hold fázisa
				Kel	Delel	Nyugszik	Kel	Delel	Nyugszik
07. 01.	Szo	2460126.5	18:35:10	05:02	12:56	20:51	19:17	23:20	02:34	92%
07. 02.	V	2460127.5	18:39: 7	05:03	12:57	20:50	20:32	-	03:17	97%
07. 03.	H	2460128.5	18:43: 4	05:03	12:57	20:50	21:34	00:23	04:15	100%
07. 04.	K	2460129.5	18:47: 0	05:04	12:57	20:50	22:22	01:30	05:28	99%
07. 05.	Sze	2460130.5	18:50:57	05:05	12:57	20:49	22:57	02:34	06:53	96%
07. 06.	Cs	2460131.5	18:54:53	05:05	12:57	20:49	23:24	03:34	08:20	91%
07. 07.	P	2460132.5	18:58:50	05:06	12:58	20:49	23:45	04:29	09:46	83%
07. 08.	Szo	2460133.5	19: 2:46	05:07	12:58	20:48	-	05:20	11:07	73%
07. 09.	V	2460134.5	19: 6:43	05:08	12:58	20:48	00:03	06:08	12:25	62%
07. 10.	H	2460135.5	19:10:39	05:09	12:58	20:47	00:22	06:54	13:41	51%
07. 11.	K	2460136.5	19:14:36	05:09	12:58	20:46	00:40	07:41	14:56	40%
07. 12.	Sze	2460137.5	19:18:33	05:10	12:58	20:46	01:00	08:28	16:11	30%
07. 13.	Cs	2460138.5	19:22:29	05:11	12:58	20:45	01:25	09:18	17:24	21%
07. 14.	P	2460139.5	19:26:26	05:12	12:58	20:44	01:55	10:09	18:33	13%
07. 15.	Szo	2460140.5	19:30:22	05:13	12:59	20:44	02:33	11:02	19:35	7%
07. 16.	V	2460141.5	19:34:19	05:14	12:59	20:43	03:20	11:55	20:27	3%
07. 17.	H	2460142.5	19:38:15	05:15	12:59	20:42	04:17	12:47	21:08	1%
07. 18.	K	2460143.5	19:42:12	05:16	12:59	20:41	05:21	13:37	21:39	0%
07. 19.	Sze	2460144.5	19:46: 8	05:17	12:59	20:40	06:28	14:23	22:04	2%
07. 20.	Cs	2460145.5	19:50: 5	05:18	12:59	20:39	07:35	15:07	22:24	5%
07. 21.	P	2460146.5	19:54: 2	05:19	12:59	20:38	08:42	15:49	22:41	9%
07. 22.	Szo	2460147.5	19:57:58	05:20	12:59	20:37	09:47	16:29	22:56	16%
07. 23.	V	2460148.5	20: 1:55	05:21	12:59	20:36	10:52	17:08	23:11	23%
07. 24.	H	2460149.5	20: 5:51	05:23	12:59	20:35	11:58	17:49	23:26	32%
07. 25.	K	2460150.5	20: 9:48	05:24	12:59	20:34	13:06	18:31	23:43	41%
07. 26.	Sze	2460151.5	20:13:44	05:25	12:59	20:33	14:18	19:16	-	51%
07. 27.	Cs	2460152.5	20:17:41	05:26	12:59	20:32	15:33	20:06	00:03	61%
07. 28.	P	2460153.5	20:21:37	05:27	12:59	20:30	16:51	21:02	00:30	71%
07. 29.	Szo	2460154.5	20:25:34	05:28	12:59	20:29	18:08	22:03	01:04	81%
07. 30.	V	2460155.5	20:29:31	05:30	12:59	20:28	19:16	23:08	01:53	89%
07. 31.	H	2460156.5	20:33:27	05:31	12:59	20:27	20:11	-	03:00	95%

Gömbhalmaz-maraton, avagy égi túra a „hógolyók” között

A gömbhalmaz csillagok többnyire gömb alakú csoportja, amely 10 000-től akár 50 millióig terjedő számú tagot tartalmazhat. Méretük meglehetősen kicsi, tipikusan mintegy 50 parszek átmérőjű területen csoportosul ilyen nagy számú csillag. A csillagok a központjuk felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket szétválasztani. Ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja a gömbhalmazokat. A gömbhalmazok abban különböznek a nyílthalmazoktól, hogy gravitációsan kötöttek, míg a nyílthalmazok nem: ezért a nyílthalmazok átlagosan kettő-négy galaktikus keringés során felbomlanak, de a gömbhalmazok sok tízmilliárd évig együtt maradnak. Ez azért van így, mert a gömbhalmazokban sokkal nagyobb az átlagos csillagsűrűség a nyílthalmazhoz képest: gömbhalmazokban az egy köbparszekre jutó csillagok száma tízszerese a nyílthalmazok csillagsűrűségének. (Megjegyzés: némelyik gömbhalmaz alakja elliptikus, mert a forgásuk miatti centrifugális erő eltorzítja az alakjukat. Ez azonban vizuálisan ritkán észlelhető.)

Vessünk pillantást az égbolt tíz legszebb „hógömbjére” (a láthatósági információk július-augusztusra vonatkoznak):

A tizedik helyre tettük a Messier 2-t, ami a Vízöntőben (Aquarius) látszik. A 130 mm-es refraktorral 37x-es nagyítással az M2 egy fényes kis objektum, halvány halojától 4,4′-re északkeletre egy 9,9 magnitúdós csillagot láthatunk. 102x-es nagyításnál a halo már szemcséssé válik, és feltűnik egy fényes csillag is a „mag” közelében a keleti oldalon. A 164-szeressel már jó néhány csillagot mutat a „glóriában” és a mag külső részén, de a magja csak foltosan ragyog. Egy 25 cm-es tubus 187x-es nagyítással már sok csillagra bontja a gömbhalmazt. Az ovális mag nagyon fényes és intenzív, sötét sávok látszódnak rajta északkeleti és kevésbé látványosan dél-délkeleti irányban, sőt, egy „árnyékos” részt is észrevehetünk a halmaz délnyugati részén. Az M2 300x-os nagyítással már nagyon szépen megmutatja fényes csillagait. (Egész éjszaka észlelhető – a szerk.)

Listánk kilencedik helyezettje a Messier 62, ameyre a Kígyórtartóban (Ophiuchus) találunk rá. Egy refraktor 37x-es nagyítással csak egy kicsi, közepesen fényes, ködös labdát mutat, amelynek van egy halvány „szegélye”. Körülbelül 4′ az átmérője, és kissé szemcsésnek láthatjuk, ha 102-szeresre növeljük a nagyítást, de 164x-esnél már néhány csillag is megmutatja magát a halmazban. Meglepetésre egy pici nagyításnöveléssel már sok halvány csillagot is észrevehetünk az 5′-es haloban és a 1,5′-es külső magban, amely sűrűbbé válik a világosabb központ felé, amely meglehetősen laposnak tűnik az északnyugati oldalán. (Egész éjszaka alacsonyan látszik, 2 óra után szinte esélytelen megpillantani – a szerk.)

Nyolcadik helyezett a Messier 92 a Herkulesben. Egy refraktor 37x-es nagyítással megmutatja nagy glóriáját, amelyet szikrázó csillagok díszítenek. A viszonylag kicsi mag intenzív, fényes központot foglal magába. 100-szorossal már csillagok tarkítják a gömbhalmazt. A halo körülbelül 7′-es, a 2′-es mag apró, de nagyon fényes. 164x-es nagyításnál már enyhén szeplősnek látszik a 25 csillaggal, ami megmutatja magát. Viszont 187-szeressel megfigyelhetők a halmaz csodás csillagörvényei, amelyek egy spirálgalaxis karjait juttatják eszünkbe. A klaszter jól láthatóan csillagokká bomlik fel ragyogó magjáig, amelynek középpontjában megjelenik egy homályos háromszög alak is. (Egész éjszaka észlelhető, lényegében a zenitben van – a szerk.)

Sue French listájában a hetedik az NGC 6541 a Déli Korona csillagképben (Corona Australis), de ezt itthonról sajnos nem tudjuk észlelni (a szerk.).

A hatodik a Messier 15 a Pegazusban. Ez a csodás halmaz már kis nagyításnál is megmutatja, hogy a középpontja felé egyre ragyogóbbá válik. Az M15-nek jól áll a nagy nagyítás, 234-szeresnél már mutatja a csillagokat egészen a nagyon kicsi, intenzív magig, amely igen apró, de káprázatos. Széles „csillagtüskék” állnak ki a halmazból, és a ritkán lakott külső fényudvara nagyjából 8′ átmérőjű. Az M15 gyönyörű 187x-es nagyításnál. A haloban sok-sok csillag gyűlik össze, úgy néz ki, mint egy tengeri csillag karjai, amelyek szabálytalan átmérője akár is 10′ lehet. Még a ragyogó mag is enged némi bontást a csillagoknak. 300x-os nagyítással már 11’ méretűnek látszik, a külső, halványabb csillagok előbukkanásával. A gömbhalmazokban mindössze négy planetáris köd ismert. Ezek egyike az 1928-ban felfedezett Pease 1, ami az M15-ben látszik. 31,7 cm-es távcsővel már felderíthető a csillagkörnyezete szűrő nélkül, majd egy OIII szűrő nagy nehezen megmutatja a planetárist. Legalább 40 cm-es távcső kell könnyű észleléséhez, jó égről, lásd keresőtérképpel együtt: https://www.deepskycorner.ch/obj/m15.en.php (egész éjszaka észlelhető – a szerk.).

A Vadászebek (Canes Venatici) csillagképben lévő Messier 3 az ötödik helyet foglalja el ezen a listán, fényes magjával és meglehetősen fényes, 9’-es halojával, már kis nagyításon is. A 164-szeres nagyításon a halo és a mag is szikrázó csillagokban gazdag képet mutat, a mag fényes, háttere ködösnek látszik. Több fényesebb csillag is feltűnik, leginkább egy 11,7 magnitúdós a halmaz nyugati oldalán. A 234x-es nagyítás pedig egy gyönyörű csillagcsoportot is megmutat a mag 2,5′ méretű ragyogásában. A halmaz legfényesebb régiója északkelet-délnyugati irányú, és néhány homályos terület vet „árnyékot” a külső mag északkeleti részére. 187x-es nagyításnál a 7′ méretű külső mag szabálytalan és homályos, szögletes, lapos keleti oldallal. Az M3-as ritkás haloja 14’-re duzzasztja a halmazt. (Egész éjszaka észlelhető – a szerk.)

A negyedik helyet a csodálatos Messier 13 kapja a Herkulesben. 37x-es nagyítással nagy, fényes mag látszik, nagyon fényes középponttal és a 10′-es halo csillagokkal teleszórt. A halmazt 102-szeres nagyítás már gyönyörűen bontja, csillagíveivel, amelyek tarantula-szerűnek mutatják és némi bontás már a magban is látszik. 164x-es nagyításnál már csodás a felbontás, legalább egy tucat csillag látszik a központjában, ennél a nagyításnál már 11′-esnek látszik az M13. Ha növeljük a nagyítást 187-szeresre, csodálatos tűzijátékban lehet részünk. Sőt, egy homályos háromlapátos légcsavar formája is feltűnik a klaszter délkeleti határa közelében. Két lapát „tartja” a magot, míg a harmadik kifelé nyúlik belőle. Ekkora nagyításnál a halo már hatalmasnak látszik, szélei 17′-re nyúlnak ki. (Egész éjszaka észlelhető – a szerk.)

Egy személyes élmény a Messier 13-mal kapcsolatban: Még egy május végi estén észlelőtársammal célba vettük ezt a csodás hógömböt. Először egy 42 mm-es okulár volt a kihuzatban. A GoTo mechanikám természetesen gond nélkül hozta, növeltük a nagyítást egy 23 mm-es középkategóriás 2”-es, 82 fok látómezejű okulárral. Nagyon szépen látszott a magja, de még hógolyó feeling volt a bolyhossága miatt, nem bontotta igazán csillagokra. Nemrég megvettem ugyanennek a középkategóriás 82 fok látómezejű okulár sorozatnak 7 mm-es tagját (1,25’). Mivel a tubusom egy 203/1280-as műszer, így ez az okulár 182x-es nagyítást ad. Észlelőtársamnak mondtam, hogy akkor nézzük meg azzal is… Hááááát! Maga volt a csoda! A Messier 13 teljesen kitöltötte a 82 fokos látómezőt. A haloja homályosan derengett az egész látómezőben, miközben számtalan, sokféle színben ragyogó csillag szikrázott a magban is és szerte az egész klaszterben. Olyan érzésem volt, mintha valaki gyémántporral behintette volt a gömbhalmazt. Szóval kapjátok távcsővégre minél nagyobb látómezejű, de nagy nagyítást adó okulárral. Nem fogtok csalódni!

A Messier 5 a Serpens Caputban (Kígyófarka) a bronzérmes, szikrázóan fényes a magja és szemcsés glóriája már 37x-es nagyítással is látszik. Egy 11,9 magnitúdós csillag díszíti a halo nyugati oldalát. 102-szeresre emelve a nagyítást az M5 15′ átmérőjűnek látszik, sok csillagot mutat meg és egyértelműen fényesedik a központja felé. A halmazt a 164x-es nagyítás – a mag kivételével – már csillagokra bontja és érzékelhető a csillagok térbeli elhelyezkedése. 187x-es nagyításnál a haloban látszó csillagok spirálgalaxist vagy talán egy Catherine-kereket idéznek meg (ez egyfajta tűzijáték, amely egy porral töltött spirálcsőből áll, amely a közepén keresztül van felszerelve. Amikor meggyullad, a tűzijáték energiája nemcsak szikrákat és lángot hoz létre, hanem a kerék gyors forgását is okozza, ami sokkal látványosabbá teszi a tűzijátékot), ívelt karjai többnyire a halmazból nyugat felé nyúlnak ki. 300-szoros nagyítással már a kompakt magban is láthatóvá válnak csillagok. (Egész éjszaka észlelhető, de inkább az első felében keressük – a szerk.)

A Skorpióban lévő Messier 4 kapja az ezüstöt. Már 37-szeres nagyítással is számtalan szikrázó csillagot észlelhetünk. 102x-es nagyításnál már csillagok sávja fut végig a mag legfényesebb részén. A külső mag körülbelül 9′ és 14′-es glóriává vékonyodik. 164-szeressel nagyon jól mutatja halmazt, jól bontja sok-sok csillaggá a foltos ködösség felett, úgy néz ki, mint egy népes nyílthalmaz. A csillagok nagy fényességtartományban látszanak. Bár apró nagyításbéli különbség, de 166-szoros nagyításnál, a fényesebbek gyönyörű láncot alkotnak és hosszú, örvénylő ívekbe rendeződnek. (Rögtön sötétedés után keressük, nagyon alacsonyan látszik és gyorsan romlik a láthatósága – a szerk.)

Az aranyérmes pedig a látványos Messier 22 a Nyilasban, amely már 37-szeres nagyítással is rengeteg csillagot megmutat, közülük egy kiemelkedik a mag keleti szélén. Fényes és halvány csillagok keveréke látszik a látómezőben. 68x-os nagyításnál a halvány haloban lévő csillagok már 14′ átmérőig terjednek és részlegesen bontja a szabálytalan magot is. A legfényesebb része egy ék alakú forma a magban, amelyet északon csillagok koronáznak meg. Ez látványosabb, mint a délen látszók. A mag teljes mérete nagyjából 4,5’x2,5’, egy valamivel halványabb és kevésbé sűrű régió veszi körül, amely 8’x7′-es. A 187x-es nagyításnál magja halványabb foltokkal és fényes csillagláncokkal díszített. Néhány különösen sötét sáv foglal helyet a klaszter keleti oldalán. Néhány csellengő csillag még nagyobbnak mutatja az M22-t, így már 19′-nek látszik és a magja csillagokban nagyon gazdag. (Alacsonyan látszik, éjfél körül a legjobb a láthatósága. Igazi szépségét csak délebbi szélességekről mutatja meg, ahonnét nézve magasabban látszik. Magyarországról mindig olyan alacsonyan van, hogy nem érzékelhető itthonról, miért is szebb, mint az M13: a horizontközeli légrétegek elrontják az M22 látványát. – a szerk.)

A Sky & Telescope 2018. július 1-i számából:

Sue French: The Season’s Top 10 Globulars: Even small scopes can track down these striking summer star balls.

Napnyugtától látható lesz néhány, a Messier-katalógushoz tartozó gömbhalmaz (M3, M13, M92, M5).

Kora estétől megfigyelhetők az M57 és az M27 planetáris ködök, az NGC 7000 Észak-Amerika köd, a Fátyol-köd és a Sadr-környéki emissziós ködök.

Napnyugta után a Tejút közepe kel fel – számos mélyég-objektum kerül elő ilyenkor (pl. M8 Lagúna-köd, M20 Trifid-köd, az Antares-környéki ködök, M16 Sas-köd, M17 Omega-köd, a Nyilas csillagkép nyílthalmazai). (A térképen Veil Nebulának írt objektum a Fátyol-köd.)

Éjfél körül alacsonyan megfigyelhető a Perzeusz csillagképben az NGC 884 – NGC 869 (Ikerhalmaz), az Androméda csillagképben az Androméda-köd, a Triangulum csillagképben a Triangulum-galaxis.

A Kassziopeia csillagkép számos látványos nyílthalmaza is észlelhető az éjszakák folyamán, mint az NGC 457 Bagoly-halmaz.

Az ajánló összeállításához a Meteor Csillagászati Évkönyv 2023-at és a Stellariumot használtuk, július 17-ei dátummal (az időpontok körülbelüli időpontok, ahol nincs percre pontosan kiírva).